Forrás:www.ma.hu

Harmincöt éve, 1971. július 31-én indult útnak a Holdautó, az első ember által irányított jármű idegen égitesten. A holdautó vezető tervezője, a magyar Pavlics Ferenc 1928-ban született a Rába menti Balozsameggyesen. Ő vezette a NASA laboratóriumában a Holdon kutató jármű tervezését, amely a világ első földön kívüli terepjáró gépkocsija volt

A Föld kísérője, a Hold szabad szemmel is látható: e tény szerepet játszott a heliocentrikus elmélet kései kialakulásában, de az égi mechanika törvényeinek feltárásában is. Kézenfekvő volt, hogy a 20. század második felében kialakuló űrkutatás első célpontja is a Hold legyen.

A Szovjetunió 1957-ben küldte fel az első szputnyikot, Gagarin űrutazása 1961-re esett. A látványosan lemaradt Egyesült Ã?llamok fokozta erőfeszítéseit, s az űrversenyben a Hold meghódítását tűzte ki célul. Bár elsőként, 1966-ban még az orosz Luna-9 robot szállt le a Holdon, 1969-ben már az Apollo-11 küldetése során két amerikai űrhajós, Armstrong és Aldrin hagyta elsőként lábnyomát az égitesten.

Az 1971. július 26-án felbocsátott amerikai Apollo-15 utasai a Falcon nevű holdkomppal 31-én szálltak le a Holdra, ahol David R. Scott és James B. Irwin három útja során összesen 27,9 kilométert autózott a holdkompban magukkal vitt, Lunar Roving Vehicle-nek (LRV) nevezett, négy kerekével karosszéria nélküli földi gépkocsihoz hasonlító járművel.

A számítógép-irányítású rendszer rögzítette az autó minden mozgását, így a haladás irányából és a sebességből mindenkor meg tudták határozni holdkomphoz viszonyított helyzetüket. A kerekek abroncsai titán fémspirálból előállított tömlőből készültek, a maximális sebesség 14 km volt óránként. A két, 36 voltos ezüst-cink teleppel működtetett villanymotor révén a holdautó hatótávolsága 60 kilométer volt. A 38 millió dolláros költséggel kifejlesztett jármű minden idők egyik legdrágább autója, kerék-fordulatszámláló, rádióadó és pörgettyűs navigációs készülék is volt rajta, a színes tv-kamera folyamatosan közvetítette a Földre az eseményeket. Botkormányszerű vezérlőkarjával szabályozták a sebességet, tették előre- vagy hátramenetbe és fékezni is lehetett vele. Tömege 210 kg volt - ez a Holdon 35 kg súlyt jelent - és további 490 kg terhet bírt el.

Segítségével az asztronauták a felszínről 77 kg geológiai kőzetmintát gyűjtöttek. A holdautó csak hét kilométerre távolodott el a leszállási helytől, hogy műszaki hiba esetén az űrhajósok gyalog is visszatérhessenek a holdkomphoz. Az expedíció összesen majdnem 67 órát töltött a Holdon, majd augusztus 7-én tért vissza a Földre. Az Apolló-15 után a sorozat két utolsó űrhajójának személyzete is autóval járta az égitestet. Az Apolló-17 amerikai űrhajósai utánfutón szerszámokat is vittek magukkal holdbéli kirándulásukra. A negyedik legyártott holdjármű a washingtoni Smithsonian Múzeumban látható.

A holdautó vezető tervezője, a magyar Pavlics Ferenc 1928-ban született a Rába menti Balozsameggyesen. 1950-ben diplomázott Budapesten, majd a Gépészeti Tervező Intézet tervező mérnöke és egyetemi tanársegéd volt. 1956-ban hagyta el Magyarországot, az Egyesült Ã?llamokban előbb a michigani egyetemen magiszteri képesítést szerzett, majd 1957-60 között az amerikai hadsereg detroiti tank- és gépkocsiszertár parancsnokságának kutatómérnökeként működött. 1960-tól a General Motors gyár védelmi kutatóintézetében dolgozott, itt került a gépkocsi-tervezés élvonalába. 1967-ben a Santa Barbara művek elektronikai részlegének műszaki igazgatója lett.

Å? vezette a NASA laboratóriumában a Holdon kutató jármű tervezését, amely a világ első földön kívüli terepjáró gépkocsija volt. A holdterep nehézségei, a minimális légnyomás és a nagy hőingadozás különleges követelményeket támasztott, de legalább ekkora gondot jelentett a stabilitás is, mivel a Holdon a gravitáció csupán a földi érték egyhatoda, de a járműre ható tehetetlenségi erők (pl. fordulóban a centrifugális erő) ugyanakkorák, mint a Földön. Ezért a holdautót nagy, 1830 mm-es nyomtávolsággal, és mély súlyponttal tervezték. Tengelytávolsága 3100 mm, tömege 209 kg volt, a kétüléses holdautó összehajtva helyezkedett el a holdkomp belsejében, s Holdra szállás után néhány egyszerű mozdulattal lehetett üzemképes állapotba helyezni.

Az oroszok Lunohod nevű, automata holdjárójukat 1970-ben juttatták először a Holdra a Luna-17 űrszondával, ez tíz holdi nap alatt 11 kilométer utat tett meg. E jármű, mely az Apolo-15 érkezésekor is a Holdon dolgozott, földi irányítással működött, ennek hátránya az időeltolódás miatti lassú reagálás volt.

1997. július 4-én szállt le a Marson az amerikai Pathfinder (Nyomkereső) űrszonda, amelyből útnak indult a Sojourner (Jövevény) nevű távirányításos autó. Ezt a holdjárműből, annak tapasztalatai alapján a Kármán Tódor alapította Jet Propulsion Laboratórium telerobotika programjának keretében fejlesztették ki, Bejczy Antal NASA-díjas fizikus, szintén magyar származású tudós vezetésével. A következő Mars-jármű tervezésében Greguss Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem szintén NASA-díjas professzora is részt vesz, az ő feladata a 360 fokos látószögű lencse, az úgynevezett PAL-optika beépítése. E járműveket már robotvezérléssel készítik, kiküszöbölve mind az időeltolódásból, mind az emberi tényezőből származó hibalehetőségeket.