Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Talán másodikos lehettem, amikor először olvastam. Akkoriban mindent elolvastam, amiben betűk voltak. Néhány dolgot nem értettem belőle (pl. hogy mi köze egy kalapnak az óriáskígyóhoz?), de érdekesnek találtam a történetet, és úgy gondoltam rá, mint egy mesére. Nem tartozott a kedvenceim közé. Hetedik osztályos koromban a magyar tanárom (akibe mi lányok, mind szerelmesek voltunk egy kicsit) egyik órán felolvasta nekünk. Olyan hatással volt ránk, hogy a „mese" végére az osztály nagy része könnyekben tört ki. Azóta már tudom, A kis herceg nem mese. Csodálatos jellemrajzokkal teli görbe tükör felnőttek számára. Persze egyetlen fiatal olvasót sem szeretnék lebeszélni róla, hiszen ők maguk a kis hercegek. De ajánlom mindenkinek, hogy öt, tíz vagy húsz év múlva olvassa el újra a történetet. Páratlan élmény lesz! Méltán került be Exupery halhatatlan műve a Nagy Könyv legjobbjai közé, és méltán választottuk főszereplőjét és eszmeiségét iskolánk jelképévé. A könyv, amit minden fiumeis diáknak olvasnia kell! Ajánlotta: Szabó Anikó