A kedvenc napszakom nyáron az este. Ahogy ülök a jánoshidai folyóparton, olykor bele-belemarkol a kiengedett hajamba az enyhe nyári szellő, s hallgatom a tücskök ciripelését.

Meg-megcsobban a víz, ha kisebb halak vagy békák ugrándoznak benne.

Eltűnt a nap. Még lilás, vagy inkább vörös színben táncol a horizont, de már látom a csillagokat.

Óvatosan felcaplatok a gátoldalon, s egy pillanatra még megállok a dombtetőn, a feketébe átmenő selymes füvet nézve. Csak állok, mint egy rab, akit a természet ejtett foglyul, majd a gát másik oldalán a mamám háza felé indulok. A diófáról felreppen egy madár, messzebb társalognak a kutyák. Gyorsan beszaladok a kissé már rozoga vaskapun.

A ház ajtajában még leülök a küszöbre, és érzem a fülledt levegőt, ahogy az arcomat érinti, s hirtelen magas hangon dúdolva megszólal a harang is. Megsimogatom Bogi kutyámat, aki mindeddig hozzám bújva szuszogott, majd otthagyom a romantikus estét, és beszaladok a házba.

Balázs Fanni 8.b