Az ajtó óriási dörrenéssel bevágódott. Egy darab vakolat is lehullott, majd teljes, dermedt csend lett. Mi történhetett?- kérdezi a nyájas olvasó, de magam sem tudom, pedig én voltam a durcás ajtócsapkodó.

Az egész azzal kezdődött, hogy bementünk föcire, és én voltam a hetes. A tábla tele volt kreatívabbnál kreatívabb rajzokkal, választékos feliratokkal, szabad véleménynyilvánítással. Természetesen a hetest (vagyis engem) rögtön kiküldött a tanárnő, hogy mossam le a táblát. Az ajtó felé haladva a táskákon keresztül csak háromszor buktam orra és hasaltam ki. Végre elértem a kilincset. De sajnos nagy huzat volt, meg én is erősebben csuktam be az ajtót, így tehát az bevágódott. Na ez pech! Most meg a fiúmosdóba bandukoltam be a női helyett. Nem baj, végül is onnan kiküldtek, így most a nőiben mosom a szivacsot. De jaj, a szünetben valaki letépte az ajtót, így most engem visznek az igazgatóiba! Azt hiszik, én voltam. Hiába magyarázom, hogy nem én rúgtam ki a női mosdó ajtaját, alig hisznek nekem. Mindegy, végre kint állok a folyosón, a tantermünk előtt a félig kimosott szivaccsal, és nagyon remélem, hogy épségben bejutok a földrajzterembe.

Driesz Annamária 8.b