- a Lehetsz király zenéjére -

Lehetsz tanár, De hiába vagy,
A mosolyod úgyis az arcodra fagy,
Mert diáknak lenni az mámorító,
Csak mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

Szegény tanár, ott legfelül,
Nyakig a pácban és tök egyedül.
A tudás csak nyűg, csak ostoba lánc,
Amíg itt lent folyton szabad a tánc!

Egyes kap, és ötöst kíván minden diák tudás híján,
Napló csattan, puska röppen,
Egyes csusszan, csengő csörren.
Élj, ahogy jólesik, az se baj, ha meg is lesik,
Tedd azt, ami célhoz vezet, bizsergesd a tested, lelked!

Egyest kapók, ostoba mind,
Teremből nézik, hogy mi van itt kint,
A naptól is óvják maguk odabent,
Fogalmuk sincs róla, mi a fegyelem!

Ezek ott fent nem tudnak mást,
Csak az egyeseket osztogatják.
Mire való a harc, a viszály?
Ha kimaradunk, nekünk az a király!!