Hajrá, Baranya Dávid!

 

Dávid 2000-ben végzett az iskolánkban, az akkori 8.b-ben, akikre nagy-nagy szeretettel emlékszem.Akkor egy emlékkönyvet készítettünk a ballagó nyolcadik évfolyammal. Szinte mind a kilencven-egynéhány gyerek adott egy-egy írást: egy verset, egy elbeszélést, egy kis emléket, amelyet — ahogy sokat mondtam nekik — „jó lesz majd elolvasni tíz év múlva”.
Baranya Dávid emlékkönyvbeli művét szó szerint ide másolom:

 

„ A 8 év alatt egyetlen olyan dolog történt velem, ami igazán megváltoztatta az életemet. Ez az esemény az volt, amikor elkezdtem táncolni. Ezt a hobbit 4. osztályban választottam, amikor egy alapítványi bálon láttam két párt táncolni. Ez nekem nagyom megtetszett, és már a következő héten elmentem életem első táncpróbájára. Mostanára már túl vagyok több száz edzésen, és nem bántam meg, hogy elkezdtem. Öt év alatt rengeteg versenyen voltam, és igen jól szerepeltem valamennyin. Éppen ezért a jövőben is folytatni fogom egy olyan iskolában, ahol tánctagozat van.”

Dávidot most, a pénteki döntő előtti izgalmak közepette kértem meg, hogy válaszoljon néhány kérdésemre.

- Milyen iskola volt ez, ahová nyolcadik után kerültél?

- Ez a suli egy táncművészeti szakközép volt Pesten, ahol a gimnázium mellett napi 4-5 órában táncolni is tanultam. Tanultunk versenytáncot, néptáncot, art jazz-t, balettet, az utolsó 1 évben pedig steppet is. Szerettem a sulit, örülök, hogy azt választottam. Anyukám nagyon izgult, hiszen tizennégy évesen elkerültem otthonról, de jól le voltunk kötve munkával, nem értünk rá elkutyulni.

- A Megatáncban hétvégeken versenyeztek, akkor látunk benneteket a képernyőn is. Hogyan telik a hét két fellépés között?
- A versenyek közti időszakok talán még nehezebbek, mivel ekkor tanuljuk a számokat. Rengeteg táncpróba, ruhapróbák, sajtótalálkozások, orvosi kezelések...

- Úgy tűnt, hogy a zsűritagok jól ismernek benneteket. Nekem Kishonti Ildikó különösen szimpatikus volt, mert azt mondta, hogy te vagy a szíve csücske. Mennyit találkoztok a zsűritagokkal a versenyen kívül?

- A zsűrivel való kapcsolatunk nem túl szoros, csak a versenyek napján találkozunk velük. Kivételt képez Novák Ferenc, aki néha benéz a próbákra, és érdeklődik a produkciók után.

- A múlt szombaton nagyon izgultam érted, mert feszültebbnek láttalak, mint az előző szerepléseden.

- A feszültségem abból adódott, hogy nem éreztem jól magam a duettben! De szerencsére megint meg tudtam mutatni magam abban, amit nagyon szeretek, és a visszajelzések alapján jól sikerült. Éppen ezért úgy érzem, hogy már most is nyertem ezzel a műsorral.

- A múlt héten itt jártál az iskolánkban. Nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk. Abból, hogy itt voltál, azt olvasom ki, hogy még mindig fontos neked az első iskolád.

- Igen, nagyon sokat jelent nekem a biztatás, minden innen jövő jelzés, a jókívánságok. Még elszántabb leszek tőlük.
- Mit táncoltok 24-én, pénteken, és ki lesz a párod?

- Török tánc és cha-cha-cha lesz látható tőlem és a páromtól, Samai Dórától.

- Mit üzensz a volt iskolatársaidnak, a fiumeiseknek?

- Azt üzenem nekik, hogy szurkoljanak nagyon, és ha valami sportot vagy művészetet elkezdenek, azt csinálják komolyan, szívvel-lélekkel! Nehéz manapság érvényesülni mindenben, de a komoly munka meghozza a gyümölcsét!

- Köszönöm, Dávid, izgulunk érted, és mindannyian rád szavazunk!

www.baranyadavid.hu